Ács Sándorné blogja...

A Német Nagykövetség közvetít a VÉSZ és a LIDL között

http://www.veszov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=265:a-nemet-nagykoevetseg-koezvetit-a-lidl-konfliktus-megoldasa-uegyeben&catid=91:koezlemeny-nyilatkozat-dokumentum&Itemid=80

ÉN OTT LESZEK!

A túlélésükért, jogos követelésükért harcoló vállalkozók a Karácsonyra való tekintettel átmenetileg feloldják a blokádot a LIDL raktárbázisoknál, és a Parlament elé vonulnak, ahol átadják kérésüket az ország vezetőinek, melyben olyan törvénymódosításokra tesznek javaslatot, melyekkel megelőzhető lenne a körbetartozások kialakulása, a vállalkozók kifosztása.

 http://www.veszov.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=264:vesz-demonstracio-szerdan-december-21-en-deleltt-11-orakor&catid=91:koezlemeny-nyilatkozat-dokumentum&Itemid=80

Milyen esélye van az emberiségnek és Magyarországnak a fennmaradásra?

2011. október 07.

Magyarország jövője vidéken dől el. A magyar nép jövője azon múlik, hogy sikerül-e megőrizni a termőföldet, természeti erőforrásainkat, melyek a 10 millió magyar ember megélhetéséhez, az ország fenntartható fejlődéséhez nélkülözhetetlenek – vagy végérvényesen elveszítjük azokat?

A fenntartható vidékfejlesztés a helyi erőforrásokra és a helyi közösségekre épít. Alapvető feltétel, hogy a helyi erőforrások felett a helyi közösségek (vagy azok tagjai) rendelkezzenek. Ha a közösségeket megfosztják a jövedelem megtermeléséhez, vagyis a megélhetéshez szükséges erőforrásoktól, akkor megindul a fiatalok elvándorlása, egyre kevesebb gyerek születik, egyre nehezebb fenntartani az intézményeket, stb. Akik maradnak, azok is a városba járnak dolgozni, vagy külföldre – így nem marad idő és energia a háztáji gazdaságra, a közösségi életre. Ez zajlik napjainkban.

Elgondolkoztató, sőt rémisztő, hogy milyen kevesen látják ezeket az összefüggéseket, a napjaink problémái mögött álló valós okokat. A magyar társadalom nem nézett még szembe saját újkori történelmével, saját sorsával. Bár egyre többen beszélnek arról, hogy az elmúlt 20 év, a rendszerváltás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – a valós okokkal még nem volt bátorságunk szembenézni.

Bármilyen különös is, de be kell látnunk, hogy a rendszerváltáskor a magyar nép még rendelkezett az ország természeti erőforrásaival – a termőföldek, erdők, vizek szövetkezeti, vagy állami tulajdonban voltak. A földeken megtermelt jövedelem részben helyben maradt – részben az államkasszába került. 

A rendszerváltás után azonban beindult a privatizáció, melynek eredményeképpen külföldi kézbe került az élelmiszeripar. Ezzel az alapanyag termelő gazdaságok végtelenül kiszolgáltatottá váltak. A megtermelt terményekből a feldolgozásban és a kereskedelemben keletkező jövedelem nem a gazdákat, a vidéket gazdagította, hanem az új és többnyire külföldi tulajdonosokat. Ezzel egy időben beindult a földek privatizációja és az ún. kárpótlás is. Ma már biztosan állítható, hogy ezek a folyamatok nem szolgálták igazán sem a kárpótoltakat, sem a vidéket. Az emberek nem voltak felkészülve sem megfelelő tudással, tapasztalattal, sem a föld megműveléséhez szükséges eszközökkel és tőkével - így többnyire nem tudtak élni az akkor kínálkozó lehetőségekkel . Azok váltak a rendszerváltás nyerteseivé, akik a privatizáció beindulásakor megfelelő tudással és tőkével rendelkeztek… vagyis többnyire az előző rendszer haszonélvezői. Az információ birtokában az agrárértelmiség előtt két út állt – a rábízott közösséget szolgálni, vagy saját vagyonát gyarapítani. És ebben a történelmi helyzetben az agrárértelmiség nagyobbik része megmérettetett és könnyűnek találtatott. Trükkök százaival szerezték meg az addig közös vagyont, és szorították ki a többieket – tisztelet a kivételnek.

Időbe telt, mire a lóvátett többség ráeszmélt, hogy kisemmizték, hogy éppen azok lettek a rendszerváltás nyertesei, akik ellen elméletileg beindult a változás… És ezek az emberek menet közben még a maradék erkölcsi fenntartásaikat is félredobva elképesztő pusztítást végeztek az erőforrásaitól megfosztott vidéki közösségekben. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy bár Magyarországon a törvény tiltja a külföldi tulajdonosok földszerzését – mégis a becslések szerint 1 millió hektár termőföld van külföldi kézen. Ezeknek a földeknek a jövedelme, és a hozzájuk kapcsolódó EU-s támogatások már nem a magyar családokat, magyar falusi közösségeket gazdagítja. De nem csak a külföldi tulajdonosokkal van a baj. Legalább olyan káros folyamat az, melynek során egyre több föld csúszik át magyar spekulánsok kezébe is. Ma már több tízezer (100.000 ?)hektáros holdingokról hallani. Egész országrészeket szereznek meg szűk érdekcsoportok. Ezek a nagyvállalatok a „hatékonyság” , a minél nagyobb profit érdekében a lehető legkevesebb embert alkalmazzák bérmunkában, a lehető legkevesebb bérért. A helyi kultúra, helyi közösség, a vidék jövője számukra nem jelent semmit.

Persze az emberek többsége nem tud ezekről a folyamatokról. A vidékiek értetlenül, tehetetlenül szemlélték az eseményeket – nekik nem osztottak lapot ebben a játszmában. Többségük a városba jár dolgozni három műszakban rabszolgamunkára valamelyik multihoz. Fel sem merül bennük, hogy a falujukhoz tartozó földek az ő boldogulásukat szolgálhatnák.

Mindeközben azonban a tudomány fejlődése új kihívásokkal szembesítette az emberiséget. A Meadows tanulmány volt az első jelzés 1972-ben, mely arra figyelmeztetett, hogy az ipari növekedés véges. A nyersanyag és energiaforrások nem állnak korlátlanul rendelkezésünkre. Minél jobban pörgetjük az ipari rendszereket és a fogyasztást – annál gyorsabban érünk el ahhoz a katasztrófához, melyet a világ jövőjéről a számítógépes modell 2030-2050 környékére jelez. Szembe kellene tehát nézni azzal a kellemetlen igazsággal, hogy a növekedésnek határai vannak, hogy az iparosodott emberi világ hosszú távon nem fenntartható. Ennek a felismerésnek az alapján született meg a fenntartható fejlődés iránti igény. Az elmúlt évtizedben ráadásul szembesülnünk kell az éghajlatváltozás hatásaival is. A legnagyobb veszélyt az emberiségre azonban a termőföldek és a Föld élő rendszereinek (ökoszisztémáinak) folyamatos pusztulása, a biológiai sokféleség egyre gyorsuló és visszafordíthatatlan csökkenése jelenti.

A lehetséges kiút megtalálásához, a fenntartható rendszerekre való átálláshoz két új tudomány van segítségünkre: az ökológia és a rendszerelmélet. Az ökológia a földi élet összefüggéseit, a természet rendszereinek működését kutatja, a rendszerelmélet pedig segít abban, hogy a megismert részleteket el tudjuk helyezni a nagy egészben, hogy megismerjük és megértsük a körülöttünk levő világot, és képesek legyünk jó döntéseket hozni.

Magyarország és a világ megmentésére, fenntartható pályára állítására csak akkor van esély, ha az emberek a lehető leggyorsabban megismerik és megértik ezeket az összefüggéseket, és saját szerepüket a folyamatokban. A fenntarthatóságra való átállásban mindenkinek feladata van az egyszerű háziasszonytól a csúcs politikusokig. Elsősorban azt kell megérteni, hogy vészesen fogy az idő. Ma kell cselekedni, ha azt akarjuk, hogy legyen holnap!

A népfőiskoláknak óriási feladata kellene hogy legyen a fenntarthatósággal kapcsolatos tudás átadásában, terjesztésében, a közös gondolkozás beindításában, az emberi közösségek életképességének visszaállításában. A felnőttoktatásnak azért is van történelmi szerepe ebben a folyamatban, mert a mostani felnőtt, döntéshozói korban levő generáció szembesült először ezekkel a veszélyekkel. Nincs idő várni, hogy az új generációk, majd megtanulják az új ismereteket, és ők már fenntartható módon fognak élni. MOST kell cselekedni ahhoz, hogy gyerekeinknek, unokáinknak élhető világot hagyjunk hátra! A mai döntések végérvényesen eldöntik a jövőt.

Meggyőződésem, hogy ahhoz, hogy az emberiség és benne Magyarország megmeneküljön – soha nem látott, világméretű összefogásra van szükség. Ehhez azonban elsősorban az emberi kapcsolatok minőségét kell megváltoztatni. Az embertársainkért, a közösségért érzett felelősség, a tisztesség, a szolidaritás, az együttműködéshez alapvetően fontos pozitív kapcsolatok és a cselekvőkészség nélkülözhetetlenek a túléléshez.

Nagy a felelősségünk tehát, de azt is látnunk kell, hogy a ma zajló folyamatok nem kedveznek sem a fenntarthatóságnak, sem a népfőiskoláknak. Szembe kell néznünk a valós okokkal, a mélyére ásni a mai magyar társadalom valódi bajainak – és pontos diagnózis alapján megkezdeni a gyógyítást. Talán most még van esélyünk. A jelen történelmi pillanataiban még mindenre van esély. Jelen vannak a magyar kormányban azok a szakemberek, akik képesek a magyar vidéket fenntartható pályára állítani. A kormány által nyilvános vitára bocsátott vidékfejlesztési stratégia Magyarország utolsó esélye a megmaradásra. A háttérben azonban ott munkálkodnak azoknak az érdekcsoportoknak a megbízottjai is – akiknek még mindig csak a megszerezhető konc, az újabb és újabb milliárdok lebegnek a szeme előtt – és elvakult tudatlanságukban megfeledkeznek arról , hogy az ő gyerekeiknek is abban a pokoli világban kell majd élni, melyet éppen az ő elvakult és féktelen szerzési vágyuk hív életre.

Meg kell tanulnunk és meg kell tanítanunk minden olyan ismeretet, amire szükségünk lesz a megmaradáshoz, és meg kell teremtenünk azokat az értékelvű, cselekvőképes közösségeket, melyek képesek a pozitív változásokat véghez vinni.

Lehetetlennek tűnik, de nincs más út… Induljunk el, és tegyük meg azt, amit megtehetünk. Ha mindenki beleteszi tudása, és embersége legjavát, és elkezdünk egymásra komolyan odafigyelni, akkor van esélyünk.

Sziasztok!

Rég jártam itt. Mi újság?

Figyelmetekbe ajánlom a www.kielegyenafold.hu honlapot

Üdv.

Éva

Jani történetét a nyomozó főügyész és a bíróság hitelesiti. Az ügyészség felmentette a vád alól, kártérítési perét megnyerte. Ami Janival történt, nem egyedi eset volt azon a két éjszakán - szinte szóról szóra ugyanez történt másokkal is. Ártatlan, hazafelé igyekvő fiatalokkal, törékeny lányokkal, asszonyokkal, egyetemistákkal. Több, mint 30 esetről tudok, ahol az ügyészségen és a bíróságon bebizonyosodott az áldozatok ártatlansága. Több esetben is szemtanuk vallomása segített, Jani esetében egy sajtófotós fényképei bizonyították, hogy igazat mond, és a rendőr hazudik...

 

Aki csak a TV-ben látta 2006 őszének eseményeit, az nem tud róla semmit. Olyan mértékben megvezették a magyar népet 2006. őszén, hogy ilyen még nem volt a történelemben.
Én ott voltam a TV székház ostrománál éjjel  1 órától. Akkor érkeztem külföldről. Egy napos tárgyalásra mentem Brüsszelbe, akkor szállt fel a gépem, amikor a Gyurcsány beszédet leadták, így nem hallottam. Egy békés országot hagytam itt, olyat, amilyennek egész életemben ismertem. Másnap egész nap tárgyaltam, majd este gépre ültem. Nem tudtam az előzményeket, nem tudtam, hogy kik tüntetnek és miért. Itthonról csak annyit hallottam, hogy balhé van, mert Gyurcsány mondott valamit... Fogalmam sem volt, hogy ebben mi a különös, elég sűrűn mondott figyelemreméltó dolgokat...
Akkor értem oda, amikor a tüzek elkezdtek fellobbanni. Értetlenül álltam a nem túl nagy tömeg mögött. Teljesen anakronisztikus volt az egész, mert a székház kapujánál álló kb 50-100 fős csapaton kívül a tömeg többi része földbegyökerezett lábbal állt - és nem értette, hogy mi történik. Nem igaz, hogy a tüntetők ostromolták a székházat. A "tüntetők", akiket mint később megtudtam, a Gyurcsány beszéd miatti felháborodás vitt oda - igyekeztek megakadályozni a gyújtogatást, elhúztak egy kocsit, hogy ne gyulladjon meg, kimentették a rendőrt az égő vízágyúból.
Probáltam magamnak megfogalmazni, hogy mi ez az egész... "filmforgatás" ez ugrott be. És bizonyos értelemben az is volt - egy ördögi forgatókönyv szerint. Pontosan az volt a cél, hogy azt lásd (a TV-ben) amit láttál, azt gondold,  hogy lám-lám ez a gonosz ellenzék tör zúz, összetöri a várost... stb. Csakhogy ez nem a valóság! A TV székház ostromát egy viszonylag kis csoport "csinálta meg", alighanem  azok küldték őket, akik pár héttel előbb kiplakátolták, hogy "Ön melyik TV székházát ostromolná meg?" Persze voltak, akiket magával ragadtak az események, és nem tudta, hogy ez nem az, aminek látszik, de a tömeg legnagyobb része csak statiszta volt ebben a filmben. El is indultam hazafelé, mert úgy gondoltam, hogy ez túlságosan abszurd., nincs mit keresnem ott. A mellékutcákban azonban alig száz méterre a székháztól nagy meglepetésemre várakozó rendőr seregeket, meg azt a ronda nagy félelmetes batárt láttam. Ugyan mire várhattak? Talán arra, hogy majdcsak meghal egy rendőr, és akkor Gyurcsány szabad kezet kap? Soha nem fogjuk megtudni. Annyi rendőr, amennyit ott láttam, tíz perc alatt rendett tudott volna tenni… de ők békésen várakoztak, hogy pereghessen a film.
2005-ben részt vettem a gazda tüntetés tárgyalásain. Ott a rendőrök profik voltak, értünk voltak, nem is lett semmi baj, pedig ott volt ezer traktor, és voltak kifeszített helyzetek. Akkor megismertük, hogy mire képesek. Úgy veszik ki a bajkeverőket a tömegből, hogy észre sem veszed. Ha az a parancs... nem értettem azt sem, hogy miért nincs tárgyaló? A rendőrségnek profi tárgyalói vannak, akik túszejtőkkel, terroristákkal való tárgyalásokra vannak kiképezve. Miért nem hozták oda őket? Elkezdtem tehát keresni a parancsnokot. Nem lehetett megtalálni. Sem a TV székháznál, sem a Parlamentnél nem tudták a rendőrök, hogy hol a parancsnokuk. Közben meglepődve láttam, hogy a Kossuth téren sok-sok ezer ember békésen hallgatja a szónokokat, és nem is tudja, hogy mi történik a Tv székháznál. Mire visszaértem, már betörtek a székházba, bent láttam embereket és rendőröket, de béke volt. A tömeg szétszéledt, már csak a nézelődők voltak ott. Fényképezgettek, ki-be jártak a székházból, mint egy múzeumból. Senki nem mondta, hogy ne menjenek be. Hogy végülis ki és miért, tört be a székházba, azt a mai napig nem tudom - mert amikor elindultam a parancsnokot keresni a Parlament felé,  akkor beszélt Toroczkai egy rendőrautóból, és azt mondta, hogy egy rendőrrel beviszik a petíciót a székházba. Ők tehát a folyosókon kóvályogtak a petícióval – de akkor ki és miért tört be ezalatt?
Azokban az órákban, azon az éjszakán  a jelen lévő rendőri seregek meg sem próbálták megakadályozni  ami történt, senkit nem tartóztattak le. Nem kaptak rá parancsot. Pontosabban nem kaptak rá engedélyt, mert később elmondták, hogy többször is kérték , hogy segíthessenek a bajtársaiknak…
Másnap és harmadnap este ott voltam a Kossuth téren, mert látni akartam, hogy mi történik, és addigra már én is tudtam, hogy mit mondott Gyurcsány, és engem is mélységesen felháborított. Akkor rögtön le kellett volna mondania!  Ezért demonstráltak az emberek. A Kossuth téren nagyon sok jó ember összegyűlt azokban a napokban. Fiatalok, idősek. A tömegnek semmi köze nem volt a magukat Kossuth térieknek nevező kis csoporthoz - ők inkább elriasztották az embereket - azok mentek oda, akik úgy gondolták, hogy Gyurcsány méltatlanná vált az ország vezetésére, és követelték a lemondását. Az emberek beszélgettek, hallgatták a beszédeket, jöttek mentek - semmi erőszak nem volt. Ezért aztán, amikor éjszaka otthon az élő adásban láttam, hogy üres utcákon futkosnak a rendőrök, és szabályosan levadásznak embereket - megértettem, hogy akkor fogdosták  össze találomra embereket - mint később kiderült: többnyire hazafelé tartó fiatalokat - a TV székház ostromlói helyett – hogy stimmeljen a statisztika. Persze ez soha nem derült volna ki, ha nem lett volna egy bátor képviselőnő, aki képviselői jogát felhasználva bement  a börtönökbe, és megdöbbenve látta, hogy nem a TV székházat ostromló kigyúrt fiúk, hanem agyba-főbe vert egyetemisták, diákok, ártatlan emberek vannak ott. Azóta már az ügyészség és a bíróság is elismerte ártatlanságukat, megnyerték a kártérítési pert is, de amit átéltek, azt már senki ki nem törülheti az emlékeikből. Tehát nem azokat, nem akkor és nem ott fogták el, akik a TV-ben látott erőszakos jelenetekben láttatok.
Arról, amit most leírtam, szemtanuként tanuvallomást tettem a legfőbb ügyészségen.

Meggyőződésem, hogy addig nem nyugodhatunk, amíg a teljes igazságot meg nem tudjuk. Annyit azért már ma is elmodhatunk, hogy ezek a szégyenletes tragédiák meg sem történtek volna, ha Gyurcsány felismeri, hogy vége, és levonja a megfelelő következtetést. Az ő görcsös kapaszkodása  a hatalomba és a még megszerezhető milliárdokba - tragédiák sorozatát indította el, és ezzel felmérhetetlen károkat okozott Magyarországnak.

... van miért félnie. Törvénytelenségek sorozata, ördögi tervek, brutális kegyetlenség, tönkretett életek, maradandó testi és lelki traumák. Ezek mind az ő nevéhez fűződnek. Ezek közül egyért is súlyos börtönbüntetés várna rá. 2006. őszéért hároméletnyi sem lenne elegendő.

Persze most mossa magát, ő semmiről sem tudott, semmihez semmi köze nem volt... Talán megfeledkezett róla, hogy ő volt akkor Magyarország teljhatalmú miniszterelnöke? Az ő hozzájárulása, bátorítása ... nélkül mindez nem történhetett volna meg!  Ha nem ő rendelte el a vérengzést, akkor csak egy szavába került volna, hogy leállítsa - de nem tette - sőt buzdította a rendőröket, hogy csak így tovább...

Most azt mondja, hogy a tüntetők átlépték a törvényesség határát... csakhogy nem azokat tartóztatták le, akik ezt a látszatott megteremtették. Ártatlan embereket hurcoltak el, kínoztak meg brutális kegyetlenséggel a rendőrök 2006 őszén. Ezt ma már bírósági végzések sokasága bizonyítja. Gyurcsánynak felelnie kell minden egyes könnycseppért, minden egyes fájdalomért, minden egyes tönkretett életért. Hiába bújik el. Felelnie kell az egész ország előtt. Újabb pökhendi hazugságokkal csak ront  a helyzetén.

Nyílt levél az MSZP-nek

Az "Orbán Viktor túlhatalma" elleni hisztériakeltő, uszító hadjáratuk nevetséges.

A demokrácia iránti teljes érzéketlenségük mutatkozik meg abban, hogy még mindig nem fogták fel, hogy nem más történt, mint hogy annyi év után a népakarat érvényesült végre Magyarországon. A nép megvonta önöktől a bizalmat. Itt az ideje ezzel szembenézni.

Ne  az állampolgároktól féltsék a demokráciát!

Jellemző az is, hogy meg sem fordul a fejükben, hogy a hatalmat az ország, a nép javára is lehet gyakorolni. Pontosabban csak arra szabad!

Ezt várjuk Orbán Viktortól, aki tehetséges ember, tudja mit jelent, hogy egy tízmilliós nép, egy tizenötmilliós nemzet helyezte kezébe a sorsát...

Történelmi pillanatokat élünk. Egy porig alázott nép mond ítéletet, és dönt saját jövőjéről.

Ha a  demokráciát valaha mégis védeni kell majd, akkor azt biztosan nem önökkel fogjuk tenni – akik kordonokkal rekesztettek ki minket saját nemzeti ünnepeinkről, akiknek természetes volt, hogy gumilövedékekkel lövik az embereket Budapest utcáin, akiknek egyetlen szava nem volt az ártatlan emberek brutális bántalmazása, meghurcolása ellen.

A magyar emberek méltósággal tűrték, szenvedték el a 2006. ősze óta eltelt hazugságokkal, megaláztatásokkal terhes időszakot, országuk, életlehetőségeik tönkretételét – de most ítéletet mondtak.

Önöknek egyetlen lehetősége maradt: az ítéletet főhajtással tudomásul venni.

2010. április 23.

Ács Sándorné                   

LMP - Lehet-e más a politika Schiffer Andrással?

Félelmetesnek tartom, hogy az nemzeti tragédiákat hordozó 50-es évek vezéralakjainak dinasztiái a mai napig észrevétlenül kezükben tartják az országot.

Alig ocsúdtunk fel a megdöbbenésből, hogy Gyurcsány Ferenc személyében tulajdonképpen az Apró dinasztia (Apró Antal lövetett a tömegbe 1956-ban) uralkodott Magyarországon az elmúlt 6 évben... Hatalomra kerülésének különös története - fellebbentette a fátylat arról, hogy a rejtett kulcspozíciókban még mindig ott vannak ezek az emberek.

Alighogy hátrább szorulnak, máris megjelenik a következő dinasztia.

A zöld köpenybe bújt, sárga labdákat dobáló LMP élén ugyanis egy újabb 50-es évekből ránk maradt dinasztia igyekszik a hatalom közelébe.

http://www.magyarhirlap.hu/online/korvonalazodik_az_lmp_igazi_arca_is.html

Schiffer András ugyanis Szakasits Árpádnak, az 50-es évek egyik vezéralakjának dédunokája. Szakasits Árpádot sokan tartották árulónak azokban a tragikus időkben - és most, 2010-ben itt a dédunoka, aki másokon átgázolva törtet a hatalom felé. A be nem avatott jóhiszemű zöld civilek, és a történelmi tapasztalatokkal nem rendelkező, gyanútlan fiatalok pedig lelkesen dobálják neki a labdát...

Persze mondhatnánk, hogy az utódoknak már nincs köze ahhoz, amit nagyapáik csináltak, nem felelősek azért a pusztításért, amit ők okoztak.

Igenám, csakhogy a Gyurcsány -  Schiffer történet világossá tette, hogy az évtizedekkel ezelőtti kapcsolatrendszer még mindig él, még mindig képes hatalomba repíteni embereket. Ezek a gyermekek, unokák hozzászoktak a kiváltságokhoz, megszokták, hogy ők bármit büntetlenül megtehetnek - és ezért bizony veszélyeztetik a jövőnket.

Ajánlom figyelmetekbe a ma este 22.30-kor a Kossuth Rádión adásba kerülő beszélgetést a vidék és a mezőgazdaság helyzetéről, jövőjéről. Mangel Gyöngyi "Esti beszélgetés a Földről" Beszélgetőtársak: Szabó Gellért, Szentkirály polgármestere, a Faluszövetség elnöke, Csikai Miklós, az Agrárkamara volt elnöke, és jómagam. A beszélgetés alapjául az Élőlánc Magyarországért politikai vitairata ( http://www.elolanc.hu/index.php/politikaivitairat2010 )  szolgál , melynek magam is szerzője vagyok.

Levél Dániából

Kedves Barataim!

Abbol az orszagbol irok, ahol a legtobben valljak magukat boldognak - vagyis Dåniåbol. (Ezert nincsenek ekezeteim)

A dan Vestjyllands Nepfoiskola nyaron egy hetes rovid kurzusokat szervez. Egy ilyen program zaro estejen vettem reszt - ahol kozel 100 dan embert figyelhettem meg.

Azt hiszem megfejtettem a titkukat:

A dån emberek:

- szeretnek egyutt lenni,
- odafigyelnek egymåsra,
- megbeszelik kozos dolgaikat,
- szåmithatnak egymåsra,
- megbizhatnak egymasban,
- szeretnek mindent a leheto legjobban csinalni,
- tårsadalmuk a tisztessegre, az adott szo szentsegere epul,
- a korrupcio elkepzelhetetlen,
- az, hogy a media ne a kozosseget szolgalja, elkepzelhetetlen.

Ebben a legkorben mindenki a legjobbat hozza ki magabol.

Igy aztan olyan orszagot hoztak letre, ahol minden ertuk van...

Hogy is ne lennenek boldogok?

***

Idos nyugdijasok kozel 300.000 Ft-nyi osszeget fizetnek egy hetre azert, hogy sajat biciklijukkel napi 25-30 km-t biciklizve megismerhessek orszaguk egy reszet. Volt kozottuk 80 ev feletti is...

Nem hinnem el, ha nem a sajat szememmel lattam volna.

Nem elmelkednek sokat a fenntarthatosagrol, hanem a mindennapjaikban elik. Az iskola az evtizede mukodo szelmotor melle most talajfutes, es napelemek segitsegevel alakitja ki az autonom energiaellatasat.
A messze foldon hires konyhajukban, båmulatos sved (bocsanat dån) asztalokhoz csak bio alapanyagokat hasznalnak mar legalabb 10 eve - magatol ertetodoen. Sajat biokertjuk van, es evente felepitenek valamilyen oko epuletet. A næpfoiskolan kiemelt tantargykent tanitjak az alkalmazott fenntarthato fejlodest a fiataloknak.

A gazdasagi igazgato, aki mindezek egyik kezdemenyezoje azt vallja, hogy " a fenntarthato fejlodes nem lemondast jelent, hanem azt a jo erzest, hogy azt tesszuk, amit kell."

Szamara a fenntarthatosag a mindennapokban azt jelenti, hogy  "nem elveszel, hanem adsz..."

Alig nehany orat toltottem ebben a legkorben, es maris teljesen erthetetlenne valt szamomra mindaz ami otthon tortenik.

Nem tudok jobbat kivanni mindannyiunknak, mint hogy legyen eronk nekunk is olyanna tenni orszagunkat, amilyennek latni szeretnenk.

A danok sem ajandekba kaptak mindazt amijuk van. Megdolgoztak erte.

Szellemi vezeruk - Nikolaj Severein Frederik Grundtvig puspok - arra biztatta danjait a XIX. szazadi nyomorusagos allapotukban - egy vesztes haboru utan, hogy amit elvesztettek kivul, azt nyerjek vissza belul...a lelkekben.

Nekunk magyaroknak is az orszag lelkuletet kell megvaltoztatnunk, segiteni, hogy megertsek az emberek, hogy mi tortenik velunk, es ujra hitet adni, hogy erdemes es lehet tenni.

Nézem ezeket a politikai múmiákat a vörös posztó előtt... és nem hiszem el, hogy ez igaz lehet.

Olyan ez, mint egy időutazás... megszólal az Internacionálé, és Bajnai, aki távolról sem éhes proletár, sőt... azt sem tudja, merre fordítsa a fejét. Mintha egy űrhajóban zajlanának mindazok az események, amelyben régmúlt és feledésre méltó idők politikusai fontosságuk tudatában loholnak ki az ajtón, be az ajtón. Az újságíróknak odavetnek néhány sejtelmesen semmitmondó mondatot, és mennek tovább... Mintha semmi közünk nem lenne ahhoz, amiről éppen döntenek. A tízmillió okvetetlenkedő magyar, aki itt élni szeretne egyre jobban zavarja őket. Egyre sűrűsödő kordonokkal igyekeznek őket távoltartani - a kordonok lassan kikúsznak az országhatárig... Tegnap már a Parlamenttől a Margit hídig elértek...

A külvilágtól hermetikusan elzárják magukat, így képesek fenntartani azt a látszatot, hogy minden rendben van... hogy az ő hatalmuk megkérdőjelezhetetlen.  A média segít  az embereket egy virtuális világban éltetni. Soha nem tudhatják meg, hogy mi az igazság - de már igényük sincs rá.

És ez így lesz mindaddig, amíg van még eladható termőföld, ivóvíz, erdő, közvagyon - mert semmi nem elég... mindent vinni kell. Magyarországból semmi nem maradhat.

Aztán ha végeztek, egyik napról a másikra fognak eltűnni tőlünk fosztott milliárdjaikkal Limasolban és egyéb adóparadicsomokban. Kóka és Gyurcsány már megkezdte a rugalmas visszavonulást. A végjátékot a klónra bízták. Lendvai Ildikó majd eloltja a villanyt - és még akkor is úgy fogja gondolni, hogy az ország első emberével olyan hangot üthet meg, mint a sarki fűszeressel.

Nagy kár, hogy ebben a SCI-fi-ben mi is mellékszereplők vagyunk...

Nincs még egy ilyen ország, ahol egy bukott miniszterelnök, és egy 1%-os párt dönt a kormányfő személyéről... Ez senkinek nem tűnik fel?

Kicsoda Fodor Gábor, és honnan veszi a bátorságot, hogy az 1 %-os támogatottságával eljátssza, hogy ő az ország legfontosabb embere?

Egy minimális intelligenciával megáldott ember képes felfogni, hogy megbukott, hogy vége...